2016. szeptember 13.

48. fejezet

Sziasztok!

Khm, ez egy kicsikét olyan semmitmondó, de remélem, tetszik azért. Már csak kettő... <3

Ölel titeket: Liz





*Harry szemszöge.*

 - Helló, te meggondolatlan megmentő – szólok bele a telefonba vidáman, mert Ari van a vonal túlsó felén.
 - Micsoda becenevek – nevet. – Neked is ki kéne találni egyet. Mondjuk balhékirály? – Szórakozik.
 - Haha, ez igazán poénos – forgatom meg a szemeimet, habár mosolygok.
 - Beszélgess csak, én nekiállok ebédet csinálni – sóhajt Louis mellettem, majd egy gyors nyújtózás után felkel.
 - Oké, majd segítek ám – tátogok felé, de ő csak ad egy puszit az arcomra és a konyha felé veszi az irányt. – Na, de minek köszönhetem a hívásod?
 - Ennyire átlátszó vagyok?
 - Igen, mert legtöbbször nincs időd holmi bájcsevegésre.
 - Sajnálom – sóhajt –, de akkor rögtön a nyakadba zúdítom, hogy beszéltem a menedzsmenttel.
 - És? – Kérdem lélegzetvisszafojtva.
 - Idézem, tárt karokkal várnak egy olyan tehetséges és különleges srácot, mint amilyen te vagy – hallom a hangján, hogy mosolyog.
 - El se hiszem – nevetek felkelve, hogy kimenjek Louhoz, de megtorpanok észrevéve, hogy ő nem is a konyhában van, hanem a falnak nekidőlve nyomogatja a mobilját.
 - És a közös dolgokban is benne vannak. Hihetetlen, ugye? – Lelkendezik, de nem tudok válaszolni, mert szinte azonnal ismét megszólal. – Ne haragudj, most mennem kell, majd még beszélünk. Sok sikert Philippel, ajánlom neki, hogy hamar megszakítsatok egymás között mindent – azzal kinyomja.
 - Hát, ha valami betegen és furcsán hangzott, az ez a mondat volt – dünnyögök már csak simán a telefonnak, de aztán Loura siklik a tekintetem. – Mi az, nem akartad elkezdeni nélkülem? – Kérdem, miközben egy jól irányzott mozdulattal a kanapéra hajítom az eddig kezemben lévő mobilt.
 - Inkább a hozzávalók nélkül nem – kuncog. – Eljössz velem boltba?
 - Milyen kérdés ez? Mindenhova elmegyek veled, ha hagyod – viccelődök, ő pedig somolyogva közelebb lép hozzám, aztán megcsókol.
 - Nem tudom, az elmúlt néhány napban nem igazán mozdultál ki – motyog az ajkaimra.
 - Nos, igen, de már jobban vagyok – mondom meggondolatlanul, ami persze nem kerüli el a szerelmem figyelmét, és rögtön el is hátrál néhány lépésnyit.
 - Harry, azt mondtad, hogy csak nincs kedved kimenni – túr a hajába. – Rosszul érezted magadat? Ne válaszolj, mert látszott – nevet elkeseredetten. – Inkább azt áruld el, miért hallgattál el előlem egy ilyen kis dolgot.
 - Tündérkém, én csak nem akartalak ezzel terhelni – hebegek –, mert te viszont jól érezted magadat, eljártál fotózni, és…
 - Hazz – szakít félbe, és megnyugszom attól, hogy ugyan a hangsúlya komor, a szeme szeretetteljesen csillog –, többet ne csinálj ilyet, oké? Mindenről tudni szeretnék, ami abban a göndör fejedben zajlik.
 - Mindenről? – Kérdezek vissza egy huncut vigyorral.
 - Oké, csak arról, ami nyomdaképes – forgatja meg a szemeimet. – De most öltözzünk és menjünk, mert farkaséhes vagyok.
 - Rendben – kuncogok figyelve a távolodó alakját. – Közben megleplek azzal a hírrel, hogy Ariana menedzsmentje felvenne – indulok utána.
 - Tudtam – villant rám egy mosolyt, miközben már a nadrágját húzza fel.
 - Mégis honnan? – Lepődök meg, de én is öltözni kezdek.
 - Számomra egyértelmű, hogy mindenki téged akar – évődik immár utcára való öltözetben, így gyorsan belelépek még a cipőmbe, hogy utolérjem őt a készülődésben.
 - Imádlak – karolok bele vigyorogva, és már el is indulunk a boltba, habár lehet, rendelni egyszerűbb lett volna.
Amíg leérünk, megegyezünk, hogy elég lesz a három utcára lévő kisebb üzlet is, majd veszünk tésztát vagy valami félkész kaját, mert egyikünknek sincs kedve főzőcskézni. Végig olyan érzésem van, hogy figyel valaki, és mikor odanézek, valakire rájövök, hogy tényleg figyelnek. Noha nem mindenki, de jó néhányan pillantgatnak rám, ami zavarba hoz.
 - Nem csak képzelődök, ugye? – Simulok Lou kis testéhez, aki felkuncog rám.
 - Nem, szerintem is elég sokan figyelnek téged.
 - Minket – javítom ki, mire az oldalamba csippent. – Hé! – Sikkantok halkan, de ő csak kacag.
 - Ebből is láthatjuk, hogy nem Philip, hanem te nyertél. Az emberek nem fordulnak el tőled, nem undorodnak, inkább kíváncsiak - beszél elgondolkodva.
 - Rátapintottál a lényegre, hogy miért aszalódtam a lakásban napokig – dünnyögök.
 - Hát ezért? Féltél, hogy te leszel a rossz?
 - Mondhatni – vonok vállat, de szerencsére nincs szükség átfogóbb magyarázatra, mert belépünk az üzletbe, ahol mégiscsak a cuccokra figyelünk, így nem igazán lehet ilyenről beszélgetni. Na és szerintem már ki is veséztük a témát, a lényeg, hogy már minden rendben van.

Hazaérve én előremegyek a kajákkal, Louis meg a postaládából szedi ki a ma érkezett leveleinket.
 - Hé! – Szalad utánam, így a vállam felett hátrapillantok rá. – Philiptől is jött egy. Mármint nem pont tőle, de érted – lóbálja meg a halványkék borítékot.
 - Viszonylag gyors volt – motyogok, habár csak reménykedni tudok abban, hogy tényleg a szerződés felbontását küldte.
 - Nyugi – mondja halkan Lou, és a kulcsot keresi, míg én félrelépek, hogy az ajtóhoz férjen. – Aláírod őket, és szabad leszel – kacsint rám.
 - Igen – értek egyet halkan, mert többre nem érzem magamat képesnek.
Beérve a lakásba egyszerűen lepakolom a földre a táskákat, és nem bírva magammal elveszem Lou kezéből a borítékot. Szükségem van a bizonyítékra, hogy örökre végeztem azzal az emberrel, nem lényeg, hogy neki köszönhetem a karrieremet.
Remegő kézzel feltépem a papírcsomagot, majd viszonylag lassan előhúzom a tartalmát. Louis mellém lép, kis kezével átkarolja a derekamat, amivel némán támogat. Rámosolygok, amit ő viszonoz is. Egy pillanatra elfelejtem, hogy mit is csinálok, csak mi ketten létezünk a szerelemtől terhes kis buborékunkban, ami úgy tűnik, mindent átvészel.
 - Szeretlek – suttogok leejtve a levelet, ő pedig somolyogva megrázza a fejét. Lepillant a földön heverő, szabadságot jelentő borítékra, majd mindkét karját szorosan körém fonva megcsókolja az államat. Lehajolnék hozzá, mert a számon is akarom érezni, de ő elrántja a fejét, majd egy huncut mosollyal a vállamat borítja be apró puszikkal.
 - Ne légy ennyire heves – duruzsol a bőrömbe, amitől libabőrös leszek.
 - Könnyű azt mondani – szuszogok szinte aléltan, mire ő elhúzódik tőlem, és vidáman lehajol a levélért.
 - Na, bontsd ki – simogatja meg a kipirult arcomat.
 - Téged jobban érdekel, mint engem – nevetek halkan, de elveszem tőle. – És már különben is kibontottam, mert ez csak a tartalma – piszkálom azzal, hogy kijavítom, de nem veszi magára, csak megforgatja a szemeit.
Leül az asztalhoz, és én is követem a példáját, majd kettőnk közé kiteszem a hosszú szöveget, ami kivételesen egyszerűen van fogalmazva, mindenféle apró betűtől mentesen. Fél óráig böngésszük, mire úgy döntünk, hogy ebbe nincs semmilyen csapda, csak egy sima elbocsájtás, illetve szerződésbontás. Aláírom ott, ahol kell, majd csendbe meredek a kanyargós betűkre.
Igazából ezt az egészet Arianának és a véletlennek köszönhetem.
Előbbinek a tervéért, utóbbinak pedig azért, mert így Philip nem csalhat zsákutcába, mert a sajtó már így is rászállt, tehát nem engedhet meg magának még egy rossz ügyet, főleg nem velem kapcsolatban.
 - Beviszed neki? – Érdeklődik Louis az asztalon heverő kezemet cirógatva.
 - Feladom neki postán – rázom meg a fejemet fintorogva.
 - Úgy elkeveredhet – sóhajt, amiből tudom, hogy csak annyit szeretne, személyesen adjam át neki.
 - Rendben, holnap reggel beugrok hozzá – mormogok, kiérdemelve egy ragyogó mosolyt.
 - Mihez lenne kedved? – Kuncog Louis simogatva, a lába pedig félreértelmezhetetlenül megtalálja az enyémet az asztal alatt.
Épp válaszolnék, de a gyomrom megteszi helyettem egy hatalmas kordulással.
 - Ööö… - vörösödök el, mert nem ezt akartam mondani –, enni? – Túrok a hajamba.
 - Gondoltam – kacsint felkelve, és miközben elhalad mellettem a konyhába menet, végigsimít a vállaimon.

*Louis szemszöge.*

Másnap reggel felébredek ugyan Harryvel, és elmormogok neki egy rövid, ám annál biztatóbb szöveget, de hamar visszaalszok, mert az este megejtett hosszas szeretkezésünket még mindig nem pihentem ki, szóval inkább szundítok, amíg tudok. Ez persze mind szép és jó, de épphogy hallom Hazzt elmenni, megszólal az ébresztőm. Nyögve a fejemre húzom a párnámat, nem akarok tudomást venni arról, hogy a napot nem tölthetem semmittevéssel, helyette muszáj lesz bemennem a fotótanfolyamra, de nem azért, hogy tanuljak, hanem hogy vizsgázzak.
Erre aztán kitisztul az agyam, és olyan gyorsan ülök fel, mint ahogy egy futó startol, amikor meghallja a lövést. Kinyomom a már jó hangosan szóló ébresztőt, majd felkelek, és a konyhába csoszogok. Reggelire megeszem a még Harry által készített pirítóst, habár alig bírom lenyelni a falatokat, olyan görcsbe van a gyomrom a vizsga végett.
Végül csak a felét sikerül elnyámmognom, a másik fele – éhezés ide vagy oda – a kukában landol. A hűtőből kiveszek egy doboz narancslevet, de ahelyett, hogy azonnal innék belőle, leteszem a pultra, mert megakad a szemem egy zöld post-it matricán.
Sok sikert, tündérkém! <3
Ui.: Nehogy túlaggód, kirázod a kisujjadból a kiváló (akarom mondani zseni, de olyan minősítés, ha jól tudom, nincs) vizsgaeredményt. H
A pársoros levél miatt felkacagok. Hihetetlen, hogy ő jobban emlékszik rá, pedig hosszú napokkal ezelőtt említettem meg neki – és akkor is csak futólag. Sőt, az se fér a fejembe, hogyan tud ennyivel viszonylag megnyugtatni.

Gyorsan elmegy a nap.
A vizsgán mindenki ugyanolyan jó fej, közvetlen és kedves, mint minden másik alkalommal, és ha rajtam múlna, nem is nevezném ezt a dolgot igazi vizsgának, mert csak az eddig készült fotóimból – és azok szerkesztéseiből – kell megmutatnom párat a tanáraimnak, akik csak helyeselnek. Fél óra alatt le van zavarva az egész, én pedig az épület előtt állok a hónom alatt a gépemmel és a papírral, ami igazolja, hogy fényképész vagyok. Persze nem olyan profi, de azért az vagyok. Na és sokan mondták ezalatt a viszonylag rövid idő alatt, hogy van szemem és érzékem a dologhoz, szóval… fotós vagyok.
Boldogan mosolyogva sétálok haza – nem akarok taxizni vagy buszozni –, és az se szegi a kedvem, hogy néhányan furcsán néznek rám, amiért nem lógó orral, hanem felemelt fejjel, felfelé görbülő szájjal járom az utamat. Az eső csöpögni kezd, szinte a semmiből, de azon kívül, hogy kicsit nedves leszek, nem jelent semmit.
Úgyis tavasz van már, nem hinném, hogy ennyitől kidőlök.
Tavasz van – jut eszembe ismét, és egy pillanatra megtorpanok, hitetlenkedve nézek körbe.
Kicsivel több mint fél éve egy virágboltban melóztam, és egyetlenegy olyan ember volt, akiben megbíztam. Gyakorlatilag nem csináltam semmit, egy burokban éltem, és csak tengettem a mindennapjaimat.
Megdöbbentő, hogy elég volt Harry ahhoz, hogy mindez gyökerestül megváltozzon. New Yorkban élek, a sikeres pasimmal, vannak barátaim – jó, nem annyi, hogy ne tudjam őket megszámolni, de itt van nekem Liam és Helennel meg Arianával is kijövök –, megvan, mit szeretnék az élettől, és tudom, hogy én én vagyok. Mert ez a fontos, végre megtaláltam önmagamat.
Ugyanaz a szerencsétlen balfék vagyok, de valahogy mégsem, mert egy sokkal jobb kiadású balfékká avanzsáltam, aki boldog és nem azon fog keseregni a halálos ágyán, hogy miért nem tudott egy kicsikét élni. Mondhatni, egy kettőpontnullás verzió vagyok, akit nem riasztanak el az akadályok se, mert tisztában van azzal, hogy egyszer úgyis ki kell sütnie a Napnak.
A hosszas merengésemből a telefoncsörgés szakít ki, és csak most jövök rá, hogy még mindig ugyanott állok, mint ahol rájöttem, hogy fotós vagyok. Egyszóval nem haladtam sokat, és az eső még mindig esik, méghozzá egyre jobban. A kijelzőre pillantva a legközelebb eső épület falához simulok, mert itt kevésbé hullnak rám az esőcseppek, majd a fülemhez emelve fogadom a hívást, mert Harry az.
 - Jó napot, ön Louis Tomlinsonnal – elhallgatok, majd elvigyorodok –, vagyis egy hivatalos fotóssal beszél. Mit szeretne? – Szinte dalolok a jókedvtől.
 - Sajnálom, de nem ezek miatt a szolgáltatások miatt telefonálok, Mr. Tomlinson – megy bele a játékba, amitől ha lehet, csak még boldogabb leszek.
 - Hát? Mást nem tudok ajánlani – kuncogok.
 - Nem gond, mert ez egy fordított telefonálás. Uram, vegye úgy, hogy maga nyert egy ingyen fuvart, csak be kell diktálnia a címet, ahol éppen van.
 - A St. John és a Tizennegyedik sarkán vagyok egy pékség előtt – mondom kuncogva. – De biztos értem jössz? Szívesen sétálok ám.
 - Majd sétálhatsz később – ígérget felelőtlenül, de van valami a hangjában, ami miatt nem állok le kötekedni, helyette elbúcsúzok gyorsan, aztán megszakítom a hívást.
Harry meglepő gyorsasággal, alig tíz perc alatt ideér, én pedig odaszaladok a fekete kocsihoz, habár mindegy, hogy sietek-e, mert már így is csurom víz vagyok a hosszas álldogálástól.
 - Szia – hajol hozzám egy futó csókért, amit meg is kap. – Hű, de vizes valaki – mér végig. – Igazán hordhatnál magaddal esernyőt – paskolja meg a combomat, aztán bekapcsolja a fűtést.
 - Köszi – motyogok úgy mindenre, de leginkább a figyelmességére. – Hogyhogy értem jöttél? Közel voltam már.
 - Tudom, de szeretnélek meglepni valamivel.
 - Ó – lehelem, és annak ellenére, hogy kicsit fázok, elégedetten hátradőlök az ülésben, ami meleg. Kell egy pár másodperc, hogy leessen, miért. – Miért nem mondtad soha, hogy ülésfűtéses a kocsid?! – Tettetek felháborodást.
 - Mert ez nem az én kocsim – von vállat, de látom rajta, hogy mindjárt elmosolyodik, így csak várom a magyarázatot. – Ez a mi kocsink, tündérkém – somolyog vezetés közben.
 - Persze, persze – hagyom rá, de igenis jól esik, hogy mindent közösnek tekint, holott nekem maximum a rendetlenség és úgy általánosan a vacsora köszönhető.
Negyed óra alatt kiérünk a város legforgalmasabb részéről, és már jóval kevesebb a felhőkarcoló is, viszont én egyre jobban fázok, hiszen mégiscsak megáztam, és nincs nyár.
 - Egyébként mennyit akarunk autókázni, Harry? – Kérdem halkan.
 - Talán még húsz perc. Miért? – Rám néz, és mintha látnám megcsillanni a felismerést a szemeiben, de nem szól.
 - Fázok – dünnyögök.
Nem felel azonnal, szerintem gondolkodik, én pedig nem akarok hisztisnek tűnni, így várok. Indexel, aztán bekanyarodik egy hipermarkethez, és még mindig nem szól. Mondjuk nem is kell, ki tudom találni, hogy vagy takarót, vagy száraz – és puha, mert a vizes göncöknél minden puhább – ruhát akar venni.
 - Mindenből a legkisebb kell, ugye? – Néz rám, amikor már leparkolt.
 - Olyan szemét vagy, te jó ég! – Nevetek megkönnyebbülten. – Azt hittem, hogy valami bajod van, erre ilyet kérdezel – kuncogok, aztán megmerevedve lefagy az arcomról a mosoly. – Várj, ugye nincs semmi gond velem kapcsolatban?
 - Már miért lenne? – Nyitja ki az ajtót, de még futólag megpuszilja a számat.
 - Nem is tudom, hallgatag vagy – sütöm le a pillantásomat.
 - Csak izgulok, hogy tetsszen a meglepetés, oké? Semmi baj nincsen, tündérkém – azzal becsukja az ajtót és elsiet a már ismét csak szemerkélő esőben.

Bő háromnegyed órával – és egy kocsiban való átöltözéssel – később már az egyik kertvárosi részen gurulunk, és őszinte vagyok, ha azt mondom, halványlila gőzöm sincs arról, hogy mit keresünk itt. Harry leparkol egy mediterrán stílusú ház előtt, majd izgatottan rám néz.
 - Megjöttünk – jelenti ki.
 - Igen, meg – értek egyet, és kinyitom az ajtót, hogy kiszállhassak. Kíváncsian futtatom körbe a tekintetemet mindenen, hátha rájövök, miért vagyunk itt, de semmi nincs, amiből ki tudnék indulni, így inkább hagyom az egészet, és Harryhez sétálok, aki időközben már a kocsit is bezárta.
 - Gyere, kopogjunk be – karol belém, én pedig érdeklődve lépkedek mellette egyenesen a bejárati ajtóig.
 - Inkább csengessünk – azzal meg is nyomom a gombot, így bentről egy rövid dallam szólal meg kétszer, amit vad csaholás követ. – Egy barátodhoz jöttünk? Esetleg Ariana? – Tippelgetek homlokráncolva, de nem tud felelni, mert az ajtó máris nyílik, mi pedig egy idős, kedves arcú hölggyel találjuk szembe magunkat. Lejjebb pillantva észreveszek egy huskyt a lábainál.
 - Maga lenne Harry, ugye? A kiskutyákhoz jöttek, nem igaz? Jöjjenek beljebb, édeseim – beszél hozzánk a nő már-már csivitelő hangon. Harry helyesel mindenre, tőlem meg csak zavart pillogásra telik.
 - Meglepetés – nevet a fülembe Hazza, és követjük a nőt egyenesen a nappaliba, ahol négy kis huskykölyök szaladgál.
 - Ugyan a telefonba már megbeszéltük, de mind a négy cukorfalat megkapta az oltásokat, szobatiszták és van bennük chip is – sorolja az információkat a nő.
 - Köszönjük, Teresa – Harry csakis a kutyusokat figyeli, akik ugyan nem mernek idejönni hozzánk, de azért a farkukat csóválva méregetnek minket.
 - Nagyon édesek – motyogok leguggolva, mire az egyik pár lépésnyit közelebb szalad. – Hé, gyere – duruzsolok neki –, nem harapok.
Kinyújtom a hófehér, kék szemű kis csöppség felé az egyik kezemet. A többiek elvesztik az érdeklődésüket, de ő a mancsain lopja a távolságot. Egyszer csak ideér, a nedves orra hozzáér a kézfejemhez, amit a nyelve követ, ahogy megnyal. Felnevetek, mire érdeklődve rám pillant, de nem megy el.
 - Azt hiszem, kiválasztott minket – mosolygok fel Hazzára, aki leguggol mellém.
 - Bizony, ki – suttog teljesen elvarázsoltan, míg a kutyus őt is megszaglássza.
 - Mike a neve – szól közbe Teresa. – Nagyon játékos, és amint látják, kíváncsi is – jellemzi Mike-ot.
 - Nos, Mike, üdv a családban – gagyogok a szőrgombócnak, de aztán megérzem a vállamon Harry kezét, így zavartan rápillantok. – Vagy? – Kérdezem tőle a megerősítés reményében.
 - Bizony, Lou jól mondta – mosolyog Harry, majd mit sem törődve a nővel, megcsókol. – Szeretlek.

 - Én is szeretlek – kuncogok a csókunkba.

11 megjegyzés:

  1. Iszonyat cukik 😍 végre Philip eltűnt és rendben van a kapcsolatuk. Kiskutyára nem számítottam hogy ez a meglepi. Es Ariana menedzserét mar bírom 😍 és tuti mindenki megismeri Harryt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lou se számított rá... ;)
      Ennek örülök.💞
      xxLiz

      Törlés
  2. Te jó ég ez nem semmitmondó rész hanem cuki és imádni való!

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Csodás vol...na es Hazz meglepetese csak hab a tortán!
    Koszonom szepen, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Tovabbi szep napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Bizony, az már nagyon a hab... :D
      Én köszönöm, hogy elolvastad és vetted a fáradtságot a kommenteléshez. :)
      xxLiz

      Törlés
  4. OMG EGY KIS KUTYAAA 🐺🐺🐺🐶🐶🐶😍😍😍 na Louisnak sikerült a vizsga 😊 Harry ezzel a meglepetéssel kis cuki 😊 fantasztikus lett. Puszi ❤

    VálaszTörlés