2016. szeptember 14.

49. fejezet

Sziasztok!

Oké, ez az utolsó előtti fejezet, és... rettenetesen nehezen írtam meg. Sajnálom, lehetséges, hogy ez látszódik is, nem tudtam jobban, hihetetlen, hogy mindjárt vége, és... nos, igen.
Kellemes olvasást, holnap még egyszer találkozunk. <3

Ölel titeket: Liz



*Louis szemszöge.*

Harryt és Mike-ot figyelem a fényképezőgép lencséjén keresztül, a fűben hasalva. Mindketten egy teniszlabdával játszanak, amit muszáj megörökítenem, méghozzá nem is egyszer. Azt hiszem, amíg Hazza ki nem jelenti, hogy elfáradt, a gép hozzám van nőve. Harry letérdel a hófehér huskykölyökkel szembe, aki erre az apró tappancsait emelgetve odalépked hozzá, majd a farkát csóválva a mellső lábait Harry combjaira helyezi. Gyorsan megörökítem ezt is, ami szerencse, mert Hazza a következő pillanatban már el is hajítja az eddig háta mögött rejtegetett teniszlabdát, mire Mike, akár egy őrült, utánaszalad.
 - Nem játszol te is? – Kérdi Harry, mire kinézek a gép mögül.
 - Fotózok – dünnyögök, de azért odalépkedek hozzá. Mivel még mindig térdel, beletúrok a göndör tincseibe, ami azt jelenti, hogy a kamera most a nyakamba lóg, de megéri, mert imádom a selymes haját.
 - Később is tudsz – sóhajt, közben pedig a kezeit végigfuttatja a lábaimon, majd megállapodnak hátul a combjaimon.
 - Nem igaz, mert nem elég, hogy fotogén vagy, most még a környezet is jó – mutatok körbe fél kézzel.
 - Fotogén vagyok? – Vonja fel az egyik szemöldökét, és félrebiccentett fejjel a lábamhoz simítja az arcát, tőlem pedig csak egy bólintásra futja, annyira elbűvölő a látvány. – Akkor rajta, most még pózolok is – kacsint, de mire sikerül felemelnem, majd beállítanom mindent a fényképezőgépen, Mike visszatér a labdával, és természetesen elém trappol, egyenesen felágaskodva Harryre. Kuncogva azért lövök erről is néhány képet, de azért Mike nélkül sokkal jobban sikerült volna ez a fotó, akármennyire is imádom a kis szőrpamacsot.
Harry elhúzódik, majd felkel. Figyelem egy kicsit, ahogy duruzsol Mike-nak, majd megrázva a fejemet elfordulok, és visszasétálok a táskánkhoz, amitől eléggé eltávolodtunk azóta, hogy ideértünk. Elteszem a kamerát, aztán a hátamra véve a táskánkat Harryhez megyek, aki természetesen az imádnivaló kutyánkat figyeli árgus szemekkel. Hátulról átölelem, ő pedig meg se fordul, pusztán az érintésből tudja, hogy nem egy idegen, hanem a párja támadja őt le a mérhetetlen szerelmével.
 - Hihetetlen, mennyi mindenre megtanítottuk röpke két hét alatt – mormogok, Hazza pedig bólint. – Mondjuk nem mintha olyan butus lett volna akkor, amikor elhoztuk, de azért mégis jó azt hinni, hogy mi neveltük meg – puszilok a nyakába.
 - Igen – kuncog egyetértve velem –, jó ezt hinni – fordítja felém a fejét, majd a száját csücsöríti. Nevetve és persze lábujjhegyre ágaskodva megcsókolom. Mind a ketten tudjuk, hogy a kapcsolatunkban ő a domináns, de néha-néha élvezem az ilyen lopott perceket, amikor kicsit átengedi magát nekem. Lágyan puszilgatom a máris duzzadt ajkait, míg egyik tenyerem a mellkasát kényezteti, a másik pedig egyszerűen az oldalára van tapadva. Szeretem a teste minden apró porcikáját, és nem csak azért, mert olyan, mint egy istené. Nem, Harry teste olyan, mint egy hangszer. A hónapok alatt kitapasztaltam, mire, hogyan reagál, és nem kell vele mást tenni, mint a megfelelő helyeken megérinteni, kényeztetni, máris úgy mozdul, ahogy te akarod. Ez furcsán hangozhat, de így van. Lehet, ezért nem is szereti, ha nem nála van az irányítás, mert ha kicsúszik a kezéből, túlságosan elmerülne a kéjben, és nem lenne ura önmagának.
Míg ezen merengek, egyre nagyobb hévvel falom az ajkait, az egyik kezem pedig önkéntelenül is az egyik érzékeny mellbimbóját cirógatja. Mikor sikerül feldolgoznom ezt a furcsa szituációt, megmerevedek, és ködös tekintettel elhúzom a fejemet Harrytől. Ugyanolyan zavartan pislog rám, mint amilyennek én is érzem magamat, de nem húzódik el, mint ahogy az ilyen alkalmak után szokott. Na, nem mintha annyi lenne, de azért mégis.
 - Harry – a hangom olyan, mintha napok óta nem jutnék friss vízhez, így megköszörülöm a torkomat –, egy parkban vagyunk – sóhajtok, aztán egy búcsúpuszit adok a cseresznyepiros, enyhén elnyílt szájára, hogy aztán elhátráljak néhány lépésnyit, beengedve kettőnk közé a józanító levegőt.
 - Igen, szép hely – szuszog lesütve a szemeit.
Felvont szemöldökkel figyelem őt. A göndör, hosszú tincsei az arcába hullnak, ahogy a fejét is lehajtja, a kezei tehetetlenül lógnak az oldala mellett, míg azok a formás lábai bizonytalanul, keresztbe téve tartják őt vízszintes helyzetben. Zavarban van, ez nem is ez a kérdés. Arra vagyok kíváncsi, hogy vajon mitől ilyen elveszett? Mi járhat a fejében? Somolyogva Mike-hoz indulok, aki Harrytől néhány méterre liheg a fűben. Amikor elhaladok a még mindig szobrozó barátom mellett, finoman végigsimítok a görnyedt hátán. Érzem az ujjaim alatt az enyhén megremegő izmait, így visszapillantok rá a vállam felett, és mosolygásra késztet a látvány, hogy ő is ezt teszi.
 - Mit művelsz velem, Lou? – Motyog, miközben egyik keze megtalálja az enyémet, és összekulcsolja az ujjainkat.
 - Csak szeretlek – kuncogok zavartan, mert tényleg nem teszek mást.
Erre Harrybe visszatér a határozottsága, villant rám egy gödröcskés mosolyt, majd puszit nyom a homlokomra.
 - Tudom tündérkém – dünnyög, aztán még mindig fogva a kezemet elindul velem Mike-hoz.
Ő ráadja a kiskutyára a pórázt, én meg csak állok, mert a többi cuccunkat már korábban összepakoltam. Hazafelé menet Harrynél van Mike, de a másik kezével ismételten az enyémet fogja. Különös, hogy már nem is gondolkodok azon, vajon a többi ember fejében mi jár, amikor ránk néznek. Nem tudnak érdekelni ilyen aprócska dolgok, mert ha mi boldogok vagyunk így, senki nem rondíthat bele még a világ leglenézőbb pillantásával sem.
 - Louis, mikor is lesz Liamék esküvője? – Szakítja meg a kettőnk között lévő békés csendet Harry.
 - Körülbelül két hét múlva, de majd megnézzük a meghívót – felpillantok ré. – Miért kérded?
 - Mert addig muszáj lesz olyan ruhákat találnunk, amikbe nem csak tökéletesen festünk, hanem jelzik is, hogy mi egy pár vagyunk – kuncog.
 - Jesszus, komolyan? – Hitetlenkedek.
 - Igen. Valami apróság is elég, ne aggódj.
 - Oké, Hazza – mosolygok a fejemet rázva, és hozzásimulva sétálok vele.
Hamar hazaérünk, és egy másfél óra eltelik azzal, hogy Mike-ot fürdetjük.
Utána megvacsorázunk, majd Harry elmegy fürdeni, rám hagyva a mosogatást. Mivel csak szendvicseket ettünk, elég hamar végzek a rendrakással. Épp bemennék a hálóba a laptopért, amikor meghallom, hogy Harry még csak most engedi meg a vizet. Egy kis hezitálást követően levetkőzök, majd kopogás nélkül benyitok a fürdőszobába. A pillantásom rögtön Harry meztelen, vizes testére siklik. Csoda, hogy képes vagyok átszelni a zuhanykabin és az ajtó közötti távolságot mindenféle baleset nélkül, mert a formás test látványán kívül semmi nem jut el a tudatomig. A göndör szerelmem éppen elkezdi magát szappanozni, amikor elhúzom az üvegajtót, és belépek hozzá a párától elnehezült fülkébe. A víz csobogásán keresztül meghallom, hogy dúdol, ami mosolygásra késztet, de most nem varázsol el annyira a gyönyörű hangja, hogy ne tegyek semmit. Átölelem őt, mire megfeszül, de nem hagyok neki időt a feleszmélésre, a kicsit hideg tenyerem a mellkasára simul. Abbahagyja a dúdolást, még halkan fel is nyikkan a hirtelen hőmérsékletváltozásra.
 - Louis? – Hebeg, és hátrafordul felém.
 - Ki más lenne? – Mosolygok, amikor találkozik a pillantásom az övével.
 - Jó kérdés – motyog, és meg akar fordulni, de nem hagyom, helyette a tusfürdőért nyúlok, majd nyomok belőle a kezemre.
 - Hagyd, hogy kényeztesselek kicsit, rendben? Majd én megfürdetlek – duruzsolok a nyakára hintve lágy puszikat. Nem válaszol, de nem is mozdul, ami felér egy igennel, így folyamatosan csókolgatva a vizes és puha bőrét nekiállok szappanozni őt.
Minden egyes tökéletes porcikáját alaposan megtisztítom a szappantól habos tenyeremmel, és élvezettel hallgatom a szájából egyre sűrűbben előtörő sóhajokat. Ajkaim időközben valahogy utat találtak a vállán keresztül az izmos bicepszéig, aminek nem tudok ellenállni, annyira harapnivaló, hogy belemélyesztem a fogaimat. Ösztönös cselekvés, nem is tudom, miért engedtem ennek a vágyamnak, de úgy tűnik, Harryt nem zavarja.
 - Lou – nyög halkan, és a teste teljesen hozzám simul, így megérzem, hogy az egész férfi remeg. Az egyik kezemet a mellkasára simítom, és a melleit masszírozom – mert tudom, mennyire érzékenyek –, a másikkal pedig lefelé haladok a testén. A hüvelykujjamat végighúzom a köldöke alatt induló kis szőrcsíkon, egészen addig, amíg meg nem érzem a férfiasságát. Óvatosan megmarkolom, amivel kiérdemlek egy torokhangú nyögést belőle. Beleborzongok ebbe a hangba, de mivel látni akarom az arcát, nem folytatom tovább, elengedem.
 - Hazza, fordulj meg – suttogok minden egyes kiejtett hanggal finoman cirógatva a felhevült bőrét. Egy panaszosnak is mondható sóhajjal engedelmeskedik, amivel sikerül nekem megmutatnia a világ legszebb látványát.
Kipirosodott bőr. Elnyílt, csókolnivaló ajkak. Vágytól elsötétedett, ködös szemek. Félig a víztől, félig az izzadtságtól csillogó tónusos bőr. Ütemesen emelkedő és süllyedő mellkas, ami önmagában talán nem lenne csábító, de most csak arra vágyok, hogy hozzásimulhassak, és érezhessem a bordái ketrecében zakatoló szívét. És ahogy lesiklik rajta a tekintetem, megpillantom a péniszét, aminek a látványára egyszerűen elakad a lélegzetem. Harry halkan felnyög, ahogy ő is végigmér, majd hogy még jobban kicsináljon, a hajába túr, megemelve a súlyos, vállára omló fürtöket.
Ez lenne az önkontrollt és kicsit önmagát is elfelejtő, kéjsóvár Harry Styles, aki csak arra vár, hogy én lépjek valamit. Nem tudom, hogyan lehetséges ez, de nem akarom elrontani ezt a különleges alkalmat a buta gondolataimmal, egyszerűen megmarkolom Harry kiálló csípőcsontjait, majd nemes egyszerűséggel az ajkaira tapadok. Nem elégszem meg ennyivel, alig fél perc múlva már úgy szorítom őt magamhoz, mintha az életem múlna rajta.
 - Tudom, azt ígértem, hogy megtisztogatlak, de azt hiszem – zihálok ismét a nyakát borítva be édesebbnél édesebb csókokkal –, épp az ellenkezője történik.
 - Ne beszélj – motyog a hajamnál fogva megemelve a fejemet, majd megcsókol. Elhúzódnék, hogy kérdőre vonjam, de nem enged. – Szeretném, hogy ez az alkalom felejthetetlen legyen – motyog ismét.
Most hagyja, hogy elhúzzam a fejemet, így meg is teszem. Finoman a hideg csempének döntöm a hátát, és ő meg is borzong emiatt, de nem szól egy szót sem. Néhány másodpercig fürkészem az arcát, de nem látok rajta semmi olyat, ami miatt aggódnom kellene: Remélem, komolyan gondolta az előbbit.
 - Az lesz – adok neki még egy utolsó választ, aztán ott folytatom, ahol abbahagytam a szóváltásunk előtt.
Faljuk egymást, de nálam az irányítás. Harry átadva magát nekem egyszerűen a falhoz simul, én pedig minden egyes porcikáját addig kényeztetem, amíg csak lehet. Először a jobb, majd a bal mellbimbójánál időzik el a szám, egyre hangosabb és kéjesebb nyögéseket előcsalva Harryből.
Nem bírok magammal, hajt a vágy, így lassan letérdelve elé bekapom az elő nedvétől síkos férfiasságát. Harry hangosan felnyög, a pillantásunk találkozik, ahogy felnézek rá, miközben egészen a torkomig engedem őt. Kiélvezem az ízét, a reakcióit, és most kivételesen nem arra megyek, hogy minél előbb magával ragadja őt az élvezet. Azt akarom, hogy szenvedjen a sok impulzustól, amit a teste kap tőlem. Míg ütemesen bólogatok, kicsit félve ugyan, de a fenekére simítom a két tenyeremet. Harry felsóhajt, de nem szól.
Akkor most tényleg teljesen rám bízza magát?
A pulzusom a másodperc töredéke alatt szökik az egekbe, ahogy rádöbbenek, miért viselkedett a parkban történtek óta ennyire furcsán. A kis szívem erre vágyik, csak nem tudja, esetleg nem akarja elmondani nekem.
A víz még mindig csobog a zuhanyrózsából, minden egyes csepp a hátamra hullik, viszont Harry teste inkább a saját testnedvében, mintsem a vízben fürdik. Egy nagy cuppanással kiengedem őt az ajkaim közül, mire a duzzadt, meggypiros ajkai közül egy elégedetlen, panaszos morgás tör elő.
 - Shh, mindjárt – ígérem halkan, és egy gyors mozdulattal elzárom a vizet, mert úgyis csak feleslegese folyik.
Harry rekedtesen felkuncog, én pedig felkacsintok rá. Felkelek, és ahelyett, hogy itt a zuhanykabinban folytatnánk ezt az egészet, magammal húzom a hálóba, ahol ledöntöm az ágyra. Ahogy felmászok hozzá, a lepedő semmi perc alatt lesz nedves, de mindez nem számít, csak az alattam heverő Harry köti le a gondolataimat.
Falom az ajkait, majd a nyakát, aztán a mellkasát. Egyre jobban elveszítem a fejemet, de a Harryből előtörő hangok alapján nem csak én. Mire az anuszához érek, úgy hullámzik a mellkasa, mint a háborgó tenger. Finoman szétfeszítem a fenekét, majd körbenyalom a szoros izomgyűrűt. Soha nem csináltam még ilyet, de abból, ahogy Harry megremeg, a csípője pedig elemelkedik az ágyról, arra következtetek, ez eddig jó. Fél kezemmel a péniszét masszírozom és izgatom, és egyre jobban elmerülök a kényeztetésében, mind a nyelvemmel, mind az ujjaimmal, amikor azokat is sorra bevonom a játékba.
Teljesen elveszítem az időérzékemet, de szerintem Harry is. Egyszer csak érzem, hogy a belső izmai meg-megfeszülnek az ujjaim körül, így leállok. Az arcára pillantok, amin nem látszik más, csak a színtiszta eksztázis, így nem hezitálok, amikor kihúzom belőle az ujjaimat. Megremeg az egész teste, ahogyan eltűnök és kábán, a homlokát ráncolva rám néz.
 - Kész vagy? – Kérdezem, miközben betérdelek a két lába közé, és beigazítom a farkamat a bejáratához. Semminél nem vágyok arra jobban, hogy elmerülhessek benne, de nem akarom sürgetni. Finoman cirógatom a combját, amíg ő az alsó ajkát harapdálva, felém pislogva gondolkozik.
 - Igen, Lou – sóhajt végül, majd felkönyökölve felém nyújtja az egyik kezét.
Elmosolyodva megfogom, és a kézfejét simogatva finoman, centiről centire beléhatolok. Fájdalmasan felnyög, míg én úgy érzem magamat, mint aki a mennyországban van. Nehéz nem megmozdulnom, de nem akarok neki ártani, így lehajolva hozzá lágyan puszilgatom a száját és simogatom a testét, ahol érem, hogy ne a feszítő érzésre figyeljen, amit én okozok.
 - Szeretlek – motyog kicsit ellazulva, de nem teszek mást, csak csókolgatom.
 - Én is, Hazz – duruzsolok neki.
Nem tudom, mennyi idő után, de Hazza egyszer csak felém emeli a csípőjét, miközben teljesen másképp, mint az előbb, élvezettel nyög fel. Az én számat is elhagyja egy halk, rekedtes nyögés, annyira jó érzés ez az egész.
Lassan, folyamatosan figyelve Harry reakcióit kezdek el mozogni. Az, ahogy elmerülök a szűk fenekében, vetekszik azzal az élvezettel, amit az arcára kiülő érzések okoznak. Mindketten izzadtságban fürdünk, szinte önkívületben vagyunk.
Ennél sem lelkileg, sem testileg nem lehetnénk közelebb egymáshoz. És ezt nem csak azért gondolom így, mert éppen egy fantasztikus szeretkezést élünk át, hanem mert Hazza most először engedi át magát nekem teljesen. Tudom jól, hogy ez egy kivételes alkalom – ami bőven elég, mert egyáltalán nem vágyok arra, hogy mindig nálam legyen az irányítás –, viszont ennyi is bőven elég ahhoz, hogy tudjam, mindketten eljutottunk arra a bizalmi szintre, ahol már nem számít, mit gondol a másik, mert tudjuk jól, hacsak nem végzetes hibát követünk el, ott leszünk egymásnak feltehetőleg már örökre.
 - Louis! – Kiált fel Harry tőle szokatlanul magas hangon, majd az egész teste megfeszül. Egy nagy nyögéssel szerintem a lehető legmélyebbre merülök benne, amivel sikerül áttolnom azon a bizonyos határon, hogy elélvezhessen.
Néhány lökés múlva én is átélem az eddigi életem szerintem leghosszabb és legelsöprőbb orgazmusát, majd kimerülten ráomlok Harryre.
 - Annyira szeretlek, Hazza – suttogok, miközben óvatosan kihúzódok belőle. Megremeg, izmos karjaival szorosan magához ölel, majd a nyakamba csókol.
 - Én is tündérkém – motyog, az egyik lábát pedig átveti a derekamon. – Nagyon – teszi hozzá, a hangja pedig megremeg.
Felkönyökölve, a homlokomat ráncolva a szemeibe nézek.
 - Hé, valami baj van? – Aggodalmaskodok arcát a kezeim közé fogva.
 - Nem – szipog, amivel nem sikerül meggyőznie.
 - Hazza, nekem bármit elmondhatsz – suttogok, miközben a hüvelykujjam a puha bőrén siklik végig.
 - Tudom… - csuklik egyet, és egy kósza könnycsepp elindul lefelé az arcán. – De nem tudok mit mondani, szerelmem – elmosolyodik, és oldalra fordítva a fejét puszit ad a tenyerembe. – Szeretlek és boldog vagyok, de az érzelmeim éppen hülyét csinálnak belőlem, hogy most annyira meg vagyok hatódva, hogy sírok – hadar édesen.
 - Shh – mosolygok csitítva. – Én is szeretlek. Fantasztikus volt ez az este – cirógatom az oldalát, de aztán kicsit félve rápislogok a szemem sarkából –, ugye?
 - Még szép, hogy az volt. Az első alkalom a szerelmeddel mindig az – motyog, majd megcsókol, mielőtt egyetérthetnék vele. – Köszönöm, Lou – suttog még az ajkaimra, nekem pedig a szívem túlcsordul a szeretettel és a bizalommal. Ez a két érzelem olyan erőssé vált kettőnk között, ami szerintem még a legnagyobb vihart is kibírná.

10 megjegyzés:

  1. Azt el se tudom képzelni,hogy milyen nehezen írtad meg,de ez volt az eddigi legjobb rész egyszerűen imádom,nem is odáig vagyok érte! Na ilyenkor sajnálom igazán,hogy mindjárt vége!!
    Nem hiszem el annyira édesen romantikus és szeretni való volt!
    Ebben a részben benne van az őszinte szerelem és a tiszta és egyedi bizalom! Ezzel a résszel teljesen kicsináltál!
    Már az is eszméletlenül cuki volt amit a parkban csináltak,na de a szeretkezés! Te jó ég őket az isten is egymásnak teremtette!!
    illenek egymáshoz minden porcikájuk a másikért kiált és nincs annál nagyobb boldogság mikor a szerelmed teljesen átadja magát neked!
    Kész vagyok,csak ennyit tudok mondani! Imádom!!!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úr isten, szavakhoz se jutok! Ez a komment most annyira jól esett, hogy azt szavakba se tudom önteni. Köszönöm, hogy mindezt leírtad, örülök, hogy így gondolod, és hogy tetszett. Imádlak, komolyan nem tudok mást, mint idiótán és boldogan vigyorogni!
      xxLiz

      Törlés
  2. Szia!
    Egy igazán érzelemdús fejezetet olvashattunk! Imádtam!
    Köszönöm szépen az élményt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök, hogy így gondolod, köszönöm, hogy írtál. ^^
      xxLiz

      Törlés
  3. Imádom 😍 olyan kis édesek meghalok tőlük 😍 az utolsó is remélem ugyanilyen tökéletes lesz. Kar hogy vege lesz :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ki tudja... De a reakciokbol itelve az ehhez kepest lapos lett. :)
      Sajnalom, ajaj, nekem is faj a szivem...
      xxLiz

      Törlés
  4. Nem tudok megszólalni. Sírok és nevetek is egyben. Sírok meg egyszerűen olyan csodálatos az eddigi legszebb, legcsodálatosabb, legjobb rész lett amit ebben a blogban írtál. És nevetek mert olyan érzelmes és csodás lett, hogy itt bőgök és azon nevetek. Annyira de annyira csodás. Nem tudom miért írtad az elején, hogy nehezen írtad meg mert mint mondtam, hogy csodás lett. Olyan nehéz felfogni, hogy egy rész és vége. De csodás, fantasztikus és szuper rész lett. Imádtam. ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, mekkora mellbevagas egy ilyen csodalatos kommentet olvasni?!
      Az uj hitvallasom az, hogy jobban imadom a kommentedet, mint te a blogot, akarmennyire is csodas szoveget hoztal ossze nekem...
      Koszonom, nem tudok mast mondani!!!
      💞💞💞
      xxLiz

      Törlés